Mindenki aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják a határaidat.
Az emberre néha azon az úton várnak a legnagyobb csodák, amelyre nem önszántából lép.
Meglepő, hogy azt mondják az emberek, hogy ott lesznek, amikor szükséged lesz rájuk, de amikor tényleg kellenének, nincsenek sehol.
Még egy percet kérek, csak egyet, hogy egy mosollyal visszaadhassam az összes fájdalmat, amit okoztál.
Amíg egymásnak tökéletesek vagyunk nem érdekel, hogy ki mit mond.
"Fáj mikor elmész mellettem, úgy mintha nem is ismernél, mintha nem tudnád ki vagyok és mit jelentettem valaha neked."
Néha úgy érzem legszívesebben visszamennék a múltba, hogy változtassak egy-két dolgon... de akkor lehet, hogy az életem másképp alakult volna, és nem ismertem volna meg azokat, akik számomra a legfontosabbak.
Ha jobban belegondolunk, számtalan esés után is felálltunk kisgyerekként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése