Ha tudnád, mennyire vágyom utánad. Jó volna ölelni, s csókolni a szádat. A füledbe súgnám, ameddig csak élek: örülök, hogy megismerhettelek téged!
Vad álmok, kósza ábrándok, való élet, szenvedély. Ez az, mi éltet, amiért élek. Te vagy az álmom, minden ábrándom, te vagy számomra az élet, s szenvedély, ami éltet!
Ne haragudj rám, ha titokban imádlak. Elsuttogom neved egy hervadó virágnak. Téli este a csillagok csak rólad mesélnek. Ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!
Nem tudtam milyen szép az élet, mióta megismertelek, csak azóta élek. Szívem a szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra jobban!
Szeretnék minden nap melletted ébredni, szeretnék minden nap veled boldog lenni. Szeretem az életet, mert az életem te vagy. Téged pedig azért, mert az életem része vagy.
Minden kincsemet neked adnám, ha volna, de egyetlen kincsem te vagy, és téged soha senkinek nem adnálak oda!
Mikor ezt a verset írom, könnyeim hullanak, nem titkolom. Kezem reszket, szívem oly nehéz, szeretlek téged, ennyi az egész!
Vad álmok, kósza ábrándok, való élet, szenvedély. Ez az, mi éltet, amiért élek. Te vagy az álmom, minden ábrándom, te vagy számomra az élet, s szenvedély, ami éltet!
Ne haragudj rám, ha titokban imádlak. Elsuttogom neved egy hervadó virágnak. Téli este a csillagok csak rólad mesélnek. Ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!
Nem tudtam milyen szép az élet, mióta megismertelek, csak azóta élek. Szívem a szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra jobban!
Szeretnék minden nap melletted ébredni, szeretnék minden nap veled boldog lenni. Szeretem az életet, mert az életem te vagy. Téged pedig azért, mert az életem része vagy.
Minden kincsemet neked adnám, ha volna, de egyetlen kincsem te vagy, és téged soha senkinek nem adnálak oda!
Mikor ezt a verset írom, könnyeim hullanak, nem titkolom. Kezem reszket, szívem oly nehéz, szeretlek téged, ennyi az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése